A településünkről

A település Szent István fiának, a szentté avatott Imre hercegnek nevét viseli. Első okleveles említése 1325-ből maradt ránk, Zenthemreh alakban. Közigazgatásilag a 300 fős lakosságú Újszentgyörgy is Szentimréhez tartozik, amely szintén Árpád-kori település, de a törökkor elején elpusztult. Szentimre a tizenöt éves háborút is átvészeli. Sőt a XVI. század végétől reformátussá váló falu - a török-tatár hadak és a magyar végvárak későbbi pusztításai ellenére az 1713. évi nagy betelepülésig is fennmarad. Az anyakönyvvezetés kezdete az 1739-es esztendő. 1750-től a község gyarapodása felerősödik. Első pecsétjét 1756-ból ismerjük - a templom, a fa és a hal motívumokkal -, körirata magyar nyelvű: " TI. SZ. IMRE PE: 1756. " Lakossága az első népszámláláskor 1382 fő volt (köztük 59 nemes). Szentgyörgypusztán 12 személy lakott. A község temploma 1783-ban épül fel, sajátos tornyát 1800-ra emelik hozzá, addig haranglábat használtak. Értékes építészeti emléke még az egykori "Samu-kastély". A kunhalmokat is őrző faluban a szántóföldi gazdálkodás mellett a XIX. század közepére meghonosodott a szőlő- és dohánykultúra. Az ipar fő területét a községi malmok jelentették. Tiszaszentimre további fejlődését alapvetően befolyásolta a Karcagot Tiszafüreddel összekötő vasút 1896-ban történt átadásra, fontos utazási és szállítási lehetőséget teremtve. A lakosság a legnagyobb lélekszámot 1949-re érte el, 3949 fővel. A katolikusok száma is meghaladta ekkor az ezer főt. Templomukat 1936-ban emelték, Szent Imre tiszteletére. A község ma is autentikus névalakja - az 1898. évi 4. tc. alapján - 1901-től használatos. A lakosság száma ma, mintegy 2500 fő, a település területe pedig 6623 hektár. Az utóbbi 5-10 évben korszerűsödtek az intézmények. Az iskola egy modern tornacsarnokkal is gazdagodott. Az idősek otthona is bővült férőhelyekkel, étteremmel, foglalkoztató helyiséggel. (Újabb bővítési folyamat jelenleg is folyik) A falu büszkesége az óvoda, de az egészségügy is kellő hangsúlyt kap. Jellemzője a községnek a saját üzemeltetésű bolt, a takarmány lerakat. A község résztulajdonosa az egyik legnagyobb munkahelynek is. Szentimre mindig megbecsülte szakembereit, termelőit, mestereit, s tette ezt a kulturális és a társas élet hagyományainak őrzésével együtt. A településen fontos szerepet vállal és teljesít ma is a népdalkör, a tánccsoport, a nyugdíjas színjátszás, a helytörténeti kutatómunka. Dicséretes a Tiszaszentimrei Gyermekekért Alapítvány tevékenysége is. A település 1995-ben megalkotta önkormányzati címerét és zászlaját is, amelyekben szerencsésen kapcsolódnak össze a múlt és a jelen jelképi motívumai. A település önbecsülése megmutatkozik a franciaországi és a holland kapcsolatok gyakorlatában is. Ezt a célt szolgálja például a 2001. augusztus 25-én tartott Országos Vadásznap is, amelyhez horgász-, főző- és lőversenyek kapcsolódtak. A viadalokat számos kulturális rendezvény kísérte, neves művészek és művészeti csoportok közreműködésével. A szentimreiek a Magyar Millennium évét is igen tartalmas rendezvényekkel tették emlékezetessé. 2000. augusztusában volt az általános iskola névadó ünnepsége, amikor az intézmény a Vasvári Pál nevet vette fel. Az iskolában Emléktábla elhelyezésére is sor került. Ezzel az eseménnyel a község egyben helyi ünneppé, hagyományos rendezvénnyé választotta az ún. Vasvári Napokat. Ezt az elhatározást az is motiválta, hogy ekkor tartotta Tiszaszentimre a millenniumi zászlóavató ünnepségét. A Kormány Emlékzászlaját Varga Mihály politikai államtitkár adta át a település polgármesterének Beleznay Sándornak és Juhászné Papp Irén jegyzőnek. A kapott zászlót Buzás Lászlóné lelkész, Gyenes István plébános áldott meg, illetve szentelt fel. A választott zászlóanya Bondor Sándorné lett.